EN
A tengeri biofouling egyszerűen a tengeri élőlények nem kívánt lerakódása a víz alatti berendezéseken. Legyen szó mikroorganizmusokról, például baktériumokról és diatomákról, vagy makroorganizmusokról, mint például kagylókról, barnákárkról és tengeri moszatokról – akár hajótesteken, tengeri rekeszekben, csöveken vagy tengeri infrastruktúrán – a biofouling problémákat okoz. Évek óta évi 500-nál több utólagos felszerelési és karbantartási feladatot végeztünk el, és minden esetben csapatunk a tengeri biofouling hatását azonosította problémaforrásként.
A tengeri biofouling okai
Egy előrejelzhető ökológiai sorrend alakul ki: a nagy molekulájú szerves vegyületek „feltételvezető” réteget képeznek egy kezdetben tiszta felületen, amint a alkatrész vízbe merül. 24–48 órán belül mikroorganizmusok kolonizálják a felületet, és biofilm keletkezik. Hamarosan megjelennek a baktériumok és a személyes algák. 4–6 nap múlva makrofouling-lárvák – például barnák, csöves férgek és kagylók – telepednek le és fejlődnek, vonzódva az organikus anyagban gazdag mikrokörnyezethez. A szennyeződés mértékét befolyásoló fontos paraméterek közé tartoznak:
Víz hőmérséklete: A biológiai növekedést a melegebb trópusi és szubtrópusi vizek miatt megnövekedett hőmennyiség serkenti, és a trópusi területeken a biofouling mértéke akár tízszeres is lehet a mérsékelt és hideg égövi területeken tapasztaltnál.
Sós tartalom és tápanyagszintek: Az öblökben és partvidéki területeken magas tápanyagszintek algavirágzást eredményeznek és növelik a lárvák számát, gyorsítva a szennyeződés ütemét.
Hajóforgalom: A nem mozgó vagy nagyon lassan haladó hajók erősebben lerakódnak, mint a folyamatosan mozgó hajók, amelyeknél a sodródás/súrlódás akadályozza a lerakódó szervezetek megtelepedését. Gyakori példák az álló/lassan haladó hajókra: tengeri olajplatformok, FPSO-k és más típusú horgonyzó hajók.
Felületi anyag és érdesség: A kémiai szempontból reaktívabb vagy durvább felületek jobban megkönnyítik a megtelepedést és a tápanyagok megtartását, így gyorsabban elősegítik a kolonizációt.
Ezen indítók megértése lehetővé teszi az üzemeltetők számára, hogy előre jelezzék a lerakódási kockázatot a kereskedelmi útvonalak, az üzemeltetési minták és az évszakok alapján. Az SME ezt a tudást arra használja fel, hogy minden ügyfélhez testre szabott megelőző intézkedéseket dolgozzon fel.
Üzemeltetési és gazdasági kockázatok
A biológiai lerakódás tehát nem csupán esztétikai probléma. A biológiai lerakódás valós teljesítménybeli költségeket eredményez, amelyeket egyértelműen mérni lehet:
Növekedett üzemanyag-fogyasztás: Még a legkisebb nyálkahártya-réteg is növeli a hajótest érdességét, és ezzel növeli a súrlódási ellenállást. Az IMO úgy véli, hogy a mérsékelt biofertőzés 10–20%-os többletüzemanyag-fogyasztást okoz, míg a súlyos biofertőzés (pl. gyepmászó-képződés) akár 40%-os üzemanyag-felhasználás-növekedést is eredményezhet. Magas üzemanyagárak mellett ez jelentős költségelem.
Sebességcsökkenés és útvonal-késések: Amikor a hajók hatékonysága csökken a biofertőzött hajótest miatt, a hajók lelassulnak, több motorfordulatot használnak, és hosszabb útvonalakat tesznek meg, hogy időben teljesítsék ütemtervüket.
Gyorsult korrózió: A biofilmek jelenléte különböző oxigénellátási cellákat alakít ki a lerakódások alatt, ami helyi pittings- és réshely korróziót eredményez a tengeri vízben működő hűtővízrendszerek tengeri vízbevezető részein. Ezek a területek problémásak, mert vannak olyan zónák, ahol a vízáramlás gyenge vagy stagnál, és az ott uralkodó környezet még agresszívebb a felületi anyagra.
Elzáródás és berendezés-hibák: A csővezeték-rendszerekben a makro-szennyezők áramláskorlátozást okozhatnak, ami csökkenti a hőcserélő hatékonyságát, és növeli a szivattyúzás energiakövetelményét. Ha ezek a problémák részleges vagy teljes csőelzáródáshoz vezetnek, súlyos túlmelegedést, illetve üzemzavarokat/drága meghibásodásokat és sürgősségi javítási költségeket eredményezhetnek, akkor intézkedésre van szükség.
Szabályozási és kereskedelmi büntetések: A biofouling hatására sérült hajók jelentős mértékben hozzájárulnak az invazív fajok terjedéséhez. A kikötőállam ellenőrzése alá tartozó hajókra vonatkozó szabályozási rendszer – amelyet egyre inkább környezetvédelmi hatóságok is érvényesítenek – fizikai ellenőrzést és a hajótest felületének tisztítását írja elő. A megfelelés hiánya letartóztatáshoz, büntetésekhez, illetve kikötőbe való belépés megtagadásához vezethet.
Sok kis- és közepes vállalkozás (SME) szolgáltatási projektje biofoulinggal sérült rendszerek tisztítását és működési állapotuk helyreállítását foglalja magában.
Megelőzési módszerek: Többrétegű megközelítés
Okos megoldások a biofouling csökkentésére. A biofouling-elleni stratégia felületkezeléseket, aktív rendszereket és üzemeltetési rutinokat kombinál. Egyetlen megoldás sem alkalmazható minden esetben; a megoldás kiválasztása nagymértékben függ a hajó forgalmi útvonalától, tervezésétől és karbantartási rendjétől.
Antifouling bevonatok: Jelenleg az elsődleges település elleni akadályok a SPC-k és a szilikon alapú, lerakódás-mentes festékek. Az SPC-festékekben található biocid (például réz, cink) kimosódó hatása korlátozza a szervezetek településének mennyiségét. A szilikon alapú, lerakódás-mentes festékek alacsony ragadós felülete lehetővé teszi, hogy a víz mozgása lemossa a szervezeteket, és különösen jól működnek nagy sebességű hajóknál. Ezeket időszakonként száraz állapotban kell cserélni, és biocid-korlátozásokba ütközhetnek, ha környezetvédelmi szempontból szigorú zónákban használják őket.
Tengeri növényzet megelőző rendszerek (MGPS): Tengeri szellőnyílás és hűtődoboz alkalmazása. Az MGPS rendszer végleges megoldás a tengeri szellőnyíláshoz és csővezetékekhez; az MGPS ellenőrzi a biofoulingot. Az elektrolitikus anódokon keresztül a tengeri szellőnyílásban / MGPS-ben szabályozott mennyiségű réz- és alumíniumion kerül felszabadításra, így hatékonyan gátolja a lárvák települését, és megakadályozza a biofilm-képződést a csővezetékekben és a hajókban. Ellentétben a bevonatok kimosódásával, az ionokat csak akkor szabadítják fel, amikor az MGPS rendszert aktiválják, így pontosabb eredmények érhetők el. Az SME rendszereket számos hajóra szállították világszerte megbízható védelem biztosítása érdekében.
Rendszeres ellenőrzés és tisztítás: A szokásos víz alatti tisztítás (távműködtetésű járművekkel vagy búvárokkal) eltávolítja a biofilmet kezdeti szakaszában, és megakadályozza a makrofoulingot. A tisztítás során óvatosnak kell lenni, mivel a bevonat sérülhet. A víz alatti tisztítás fogórendszerekkel egyre gyakrabban szükséges az ökológiailag érzékeny kikötőkben, hogy megakadályozzák a biofouling és/vagy a bevonatrészecskék környezetbe jutását.
Működtetési intézkedések: A lerakódás felhalmozódása megnövekszik a hosszú állásidők során. Késleltethető az útvonaltervezés optimalizálásával, például nagy sebességű áthaladással a test felületének nyíróhatásának fokozása érdekében, valamint mechanikus söprés alkalmazásával. Hosszú távú statikus telepítések esetén a rendszeres kiszáraztatás hatékony.
Az SME előnye a biofouling megelőzésében
Az SME-nél a biofoulingot teljes rendszerkérdésnek tekintjük, és mérnöki szakértelmünkkel, minőségi alkatrészekkel és gyors reakcióképes szervizzel kezeljük. Az 5000 négyzetméteres nantungi műhelyeinkből származó több mint 100 elektromos, mechanikai és támogató mérnökből álló csapatunk globálisan üzembe helyezhető – hogy antifouling technikákat biztosítson eszközeihez. A kínálatunkban számos egyéb termék és szolgáltatás mellett MGPS-berendezések, klórtartalom-mérések, utólagos tengeri dobozvédelem, hűtővízrendszer-karbantartás is szerepel. Projektjeit 12 hónapos garancia fedez, és ISO 9001/14001/45001 rendszerek szerint működünk. Célunk évente több mint 500 projekt nyers termékellátásának biztosítása, valamint világviszonylatban több mint 1000 tartalékalkatrész szállítása az SP Management Contractor külföldi partnereinek és kínai dokkoknak. Lépjen velünk kapcsolatba – célunk, hogy túllépjük biofouling-félelmeit, és tiszta, gazdaságos üzemeltetést biztosítsunk.