EN
Bármely tengervíz-hűtőrendszer, üzemanyag-átvezető vezeték vagy tűzoltó főrendszer esetében az indokolatlan nyomáscsökkenés riasztásokat eredményez és a berendezés teljesítményének romlásához vezet, ami veszélyezteti a kritikus gépek működését. Ezért a hajó mérnöke és a technikai felügyelő számára elkerülhetővé válik az indokolatlan leállítás és a költséges szárazdokkba állítás, ha megbízható eredmények alapján pontosan azonosítani tudják a hiba forrását. A SME Group 100 feletti elektromos és gépészeti szakemberének és Nantong városban található 5000 négyzetméteres műhelyének támogatásával foglalkozik tengeri berendezések mérnöki projektjeivel, és évente átlagosan 500-nál több ilyen projektet szolgál ki – 2000-es alapítása óta. A cég rendelkezik az ISO 9001/14001/45001 tanúsítványokkal (ANAB/IAF/UKAS), valamint világ szerte nyújt szolgáltatásokat. Ebben a szakaszban egy gyors megközelítést mutatunk be a tengeri berendezések és rendszerek nyomáscsökkenésének hibaelhárítására.
A gyökéroka azonosítása: szűrők és szűrőrácsok eltömődése
A leállított szűrők és szűrőkosarak a tengeri csővezetékrendszerekben a leggyakoribb nyomáscsökkenés okát jelentik. Általános szabály, hogy minden idegen anyag – például tengeri növényzet, homok, kagylóhéj stb., sőt egyes esetekben rozsdadarabok is – a tengeri vízrendszer szűrőkosarainak kosarába gyűlik össze. Ahogy a kosár egyre jobban elszennyeződik, a szűrőn átívelő nyomáskülönbség növekszik, mivel a szűrő utáni oldalon a nyomás csökken, de a szűrő előtti oldalon állandó vagy kissé emelkedett marad. Fontos ellenőrizni a szűrőket, és meggyőződni arról, hogy nem dugultak el, mielőtt más okokat kezdenénk vizsgálni. Egy egyszerű teszt a szűrőn átívelő nyomáskülönbséget mutató manométerek leolvasása és az esetleges eltérések megjegyzése. Duplex szűrők használatát javasoljuk, mivel ezek lehetővé teszik a szűrők közötti váltást, így a kosarat ki tudja venni tisztításra, miközben a második szűrő továbbra is megfelelően működik. Ha a szűrői és szűrőkosarai megfelelően működnek, ideje átnézni a belső folyamatot, vagy érdemes lehet egy SME Technikai Mérnökkel konzultálni további figyelőrendszerek telepítéséről, amelyek észlelik, amikor a szűrőkosarak tisztításra szorulnak.
Szelephibák és részben záródó kapuszelepek
A nyomásveszteség emberi hiba vagy szelepek meghibásodása miatt gyakori jelenség. A „teljesen nyitott” helyzetben működő szelepek – például gömb- vagy kapuszelepek, illetve lepkészelepek – néha részben záródnak, ami jelentős áramlási korlátozást eredményez. Ez akkor fordulhat elő, ha a szár vagy az indikátor kopott, illetve normál üzemelés vagy kalibrálási hiba miatt. Visszafolyásgátló szelepek meghibásodtak a korrodált vagy szennyezett zárólap miatt, illetve akkor is, ha a zárólap csuklópontja kopott, és a zárólap nem zárt, hanem részben nyitott helyzetben marad. A ellenőrzéshez az üzemeltetőnek fizikailag meg kell vizsgálnia minden szelepet az érintett körben, össze kell hasonlítania mindegyik szelepet az adott kör vonaldiagramjával, és sorrendben kell végigjárnia az összes szelepet. A visszafolyásgátló szelepeknél gyakran lehetséges – megfelelő biztonsági intézkedések betartása mellett – kalapáccsal kopogtatni a szelep testét, hogy kioldódjon a ragadós zárólap; azonban egy ragadós vagy meghibásodott visszafolyásgátló szelep valószínűleg cserére vagy szétszerelésre szorul. Érdemes továbbá ellenőrizni a kerülő vezetékeket is, mert az üzemeltető véletlenül hagyhatja egy kerülő szelepet részben vagy teljesen nyitva, ami váratlan nyomásnövekedést okozhat. Az SME nagyon képzett csapata ezt a feladatot a rutin karbantartási és ellenőrzési csomagok részeként végzi, így minimalizálja e probléma, amely láthatatlan, de jelentős kockázatot jelent.
Csővezeték-méret, korrózió és belső lerakódás
Idővel a komponensek belső lerakódásokkal, korróziós termékekkel és biológiai lerakódásokkal borítják be a csövek belső felületét a tengeri környezetben, mindezek csökkentik a csővezeték keresztmetszetét. Ez különösen igaz a tengervíz-hűtéses alkalmazásokra: a CaCO3 (kalcium-karbonát) kicsapódása vagy a kagylók növekedése a csövekben idővel jelentősen csökkentheti az átmérőjüket. A belső lerakódás fokozatosan alakul ki, és nyomáscsökkenésként mutatkozik meg – ez gyakran észrevétlen marad a működés során, amíg a hajó teljesítménye kritikus szakaszban meg nem kezd csökkeni. Ezt a helyzetet legjobban úgy lehet figyelni, ha az aktuális szivattyú nyomóoldali nyomását és átfolyási sebességét összehasonlítjuk az eredeti tengeri próbák során rögzített teljesítményadatokkal. Jelentős eldugulásra utal például egy adott üzemi fordulatszámon mért 15–20%-os csökkenés, amely esetén az ilyen mértékű eldugulás vizsgálatára van szükség. Az ultrahangos vastagságmérés és a belsejébe tekintő vizsgálatok segítenek összefüggést találni a lerakódások és a csővezeték állapota között. A problémát vegyszeres tisztítással (savas lerakódás-eltávolítással) vagy nagynyomású vízsugárral történő eltávolítással lehet orvosolni, leggyakrabban szárazdokkolás idején. Más esetekben a problémás csőszakaszokat egyszerűen ki kell cserélni. A SME rendszeresen alkalmazza és telepíti az ICCP-t (áramforrásos katódos védelem) a csővezeték-állapot-felmérések során; a felmérési adatok lehetővé teszik ügyfeleink számára, hogy előre jelezzenek jövőbeli üzemelés közbeni lerakódásokat, amelyek később krízishelyzetet – például nyomáscsökkenést – és valós üzemzavarokat okozhatnak a hajón vagy az üzemben.
Szivattyú kopása, impeller-károsodás és motor teljesítményének romlása
Tehát ha a szivattyú előtt elhelyezett szűrők és szelepek ellenőrzése során kiderül, hogy 100%-osan működnek, akkor gyakran maga a szivattyú okozza a nyomásesést. A tengeri üzemeltetési környezetben minden szivattyúnál elkerülhetetlen a kopás; gyakori probléma az impeller lapátoknál, a kopásvédő gyűrűknél, a ház belső felületén és más alkatrészeknél is. Ennek eredményeként megnő a szivattyú belső szivárgása, vagy növekszik a belső átrecirkuláció, ami további veszteségeket okoz. Az impeller lapátokat alacsony szívónyomás miatt is elveszíthetjük; a kavitáció gyorsan csökkenti a szivattyú teljesítményét, néha hirtelen leállítja a szivattyú kimenetét. Ezért rögzítsük a szivattyú kimeneti flansznál mért nyomást, mielőtt a szívóvezeték elágazik, és még az első elzárószelep előtt (amit szükség esetén tesztelés céljából el lehet zárni). Ha a mért nyomás alacsonyabb, mint amit a szivattyú a névleges szívónyomás mellett elvárnánk, akkor a szivattyú nem a tervezett teljesítményen működik – valószínűleg kopott, vagy egy-két lapátja hiányzik. Figyeljük meg a motor terhelésének összehasonlítását is: alacsonyabb áramfelvétel kisebb terhelést jelez, ami lehetőség szerint kopott szivattyút vagy sérült impellert jelent, ellentétben a dugult rendszer esetén várható normális terhelésnövekedéssel. A kopás leginkább rezgés és csapágyhőmérséklet-emelkedés formájában mutatkozik meg. Szaktechnikusaink az SME-től kalibrációs eszközökkel – például áramlásmérőkkel és nyomásszenzorokkal – segítenek ellenőrizni a szivattyú teljesítménygörbéjét hajón. Egy nyomásesés-probléma diagnosztizálása logikus, lépésről lépésre haladó elemzést igényel, amely egyszerű szűrőtisztítással kezdődik, és fokozatosan halad a szivattyúk fejlett monitorozásához és diagnosztizálásához. Ezt a szigorú módszertant alkalmazva a tengerészeti mérnökök gyorsan és hatékonyan diagnosztizálhatják a rendszert, csökkentve ezzel a hibakeresés idejét és elkerülve a felesleges alkatrész-cseréket. Az SME Group több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik a tengeri szektorban, globális támogatási bázissal és olyan csapattal, amely mindig továbbmegy a vevők igényeinek és követelményeinek kielégítése érdekében.