Digitális átalakulás a tengeri növekedés-gátlási monitorozásban

Évek óta a biofouling kezelése a tengeri növényzet megelőzésére szolgáló rendszerek (MGPS) segítségével viszonylag ártalmatlannak, de mozgástalan feladatnak számított: egy olyan rendszer, amelyet bekapcsolnak, időnként ellenőriznek, és csak akkor javítanak, ha a túlzott növekedés szabad szemmel látható vagy a működési teljesítmény csökken. Azonban ez gyorsan változik, ahogy a tengerészeti ipar egyre inkább elfogadja a digitális technológiákat. A hajótulajdonosok és a technikai vezetők egyre inkább úgy tekintenek az MGPS-re, mint egyszerű önálló rendszerre, hanem inkább adatokkal teli területre, amelyet optimalizálni lehet.

1. A manuális mintavételtől a folyamatos elektrokémiai figyelésig

Jelenleg az MGPS figyelése manuális folyamatot igényel: a hajó legénysége vízmintákat gyűjt különböző pontokról, kézi készlettel méri a maradék klór szintjét, és jegyzetfüzetbe írja az eredményeket. Ennek a módszernek hátrányai közé tartozik a jelentős emberi erőforrás-igény és a belső információhiányok, amelyek különösen éjszaka vagy nehéz tengeri körülmények között jelentkeznek.

Az MGPS kis- és közepes vállalkozások számára azt jelenti, hogy a vezérlő egység már nem állítható be állandó időalapú rendszerre vagy állandó árambeállításra. A rendszer valójában az aktuális áramigényre reagál, és a kimenet egységenként automatikusan változik. Alacsonyabb sótartalom vagy hideg víz esetén a kimenet növekszik; ha a hajó meleg, biológiailag aktív vízbe érkezik, a dózis ennek megfelelően növekszik, így biztosítva a biofouling elleni védelmet anélkül, hogy a vizet alulkezelnénk; a túlzott klórozás emellett meghosszabbítja az anód élettartamát, és megakadályozza a vegyi anyagok felesleges felszabadulását. Egy szabályozott, biztonságos és hatékony rendszer, amely teljes körű naplózást és auditálható előzményeket biztosít.

2. Előrejelző analitika az elektródák élettartamára és a cseréjük tervezésére

A MGPS-kezelés egy jelentős digitális fejlesztése egy lépés a valóban pontos elektróda-kopás-előrejelzés felé – nemcsak az üzemórák számolásával. A SME által gyártott intelligens MGPS-vezérlők rögzítik az áramsűrűséget, és figyelik az anód feszültségének ingadozásait, valamint a rajtuk áthaladó összesített töltésmennyiséget. Ezt az információt a korábbi teljesítménygörbékkel és a valós idejű tengervízi körülményekkel együtt dolgozzák fel, hogy néhány hét pontosságú becslést adjanak az elektródák maradék élettartamára.

Az előrejelzési funkció lehetővé teszi a tartalékalkatrészek szállításának teljes átalakítását. Ahelyett, hogy minden útra nagy mennyiségű tartalék anódot vinnénk magunkkal biztonsági okokból, a flottavezetőnk időben meg tudja szervezni a szállítást úgy, hogy az érkezzen a kikötőbe éppen akkor, amikor a hajó egy ütemezett kikötési ponton áll, vagy egy ütemezett szárazdokkolásra kerül. Egy nemzetközi vállalatnál, amely több tucat hajóból álló flottával rendelkezik, így csökkenthetők az alapanyag-készletek fenntartásának költségei, illetve elkerülhető a drága sürgősségi légi szállítás. Amint a rendszer jelzést ad a közelgő élettartam-végről, értesítés jut el a hajó eszközkezelési platformjára, amely automatikusan létrehoz egy beszerzési kérelmet, amely során a kérelem összekapcsolódik az SME ellátási láncával. Az SME évente több mint 1000 hajót szállít le, és ezt az összes információt felhasználja saját termelésének tervezésére.

3. Távoli, flotta-szerte használható teljesítményirányító panelek és összehasonlító elemzések

Itt ragyog igazán a digitális átalakulás, amikor az egyes hajók adatait központosítják az egész flotta számára. Az új, választható felhőalapú jelentéstételi platformok segítségével az SME rögzíti a flottában található, megfelelő technológiával rendelkező hajók MGPS működési paramétereit, és egyetlen jelentéstételi felületet biztosít a parton dolgozó technikai szuperintendensek számára, ahol egyetlen oldalon tekinthetők meg a hajók helyzete és állapota is. A hajók egyenként megjeleníthetők: az átlagos klórmaradék, az anód-fogyasztás, a riasztások gyakorisága és a rendszer üzemideje.

Ugyanaz a flottaszintű átláthatóság elképesztő sok benchmarkolási lehetőséget kínál. Ha egy hajó egyértelműen több anódanyagot használ, mint testvérhajói, akik hasonló kereskedelmi útvonalakon közlekednek, a szuperintendens megvizsgálhatja, hogy ez az eltérés a szenzor kalibrálatlanságából, a tengervíz különböző körülményeiből vagy mélyebb elektromos problémából ered-e. Másrészről egy rendkívül alacsony klórérték jelezheti a tengeri bejárat elszennyeződését vagy a szenzor hibáját, és korai figyelmeztetést adhat a korrekciós intézkedések szükségességéről, mielőtt a probléma súlyosabbá válna. Idővel ezeket a vezérlőfelületeket működési adatok gazdag gyűjteményének létrehozására használják, amelyeket a tulajdonosok működési benchmarkjaik meghatározására, a kereskedelmi mintázatok változásának hatásának értékelésére a MGPS kopására, valamint arra használhatnak, hogy eldöntsék: szükséges-e rendszerfrissítés vagy utólagos felszerelés. Azoknak a nemzetközi partnereknek, akik mind a kínai főföldön, mind világszerte működnek, az SME technikai támogatási csapata ugyanazt az alapul szolgáló működési adatkészletet alkalmazza távoli diagnosztikai szolgáltatások nyújtására, és proaktívan azonosítja a potenciális problémákat még a legénység tudta nélkül is.

4. Integráció a hajótest teljesítményével és üzemanyag-hatékonysági rendszerekkel

A digitális MGPS rendszer végső célja a tengeri lerakódások figyelése és a hajó tényleges teljesítménye közötti integráció, nem csupán a tengeri lerakódások önálló kezelése. A tengeri növényzet és állatvilág lerakódása a vízbevezető nyílásokon, csöveken és bejáratok rácsain megnöveli a hajótest ellenállását és csökkenti a hűtési kapacitást, így a főmotoroknak és segédgenerátoroknak hatékonyabban kell működniük a kompenzáció érdekében. Az MGPS rendszer összekapcsolása a hajó tengermérő teljesítménymérőjével, sebességmérőjével és üzemanyag-áramlásmérőivel lehetővé teszi a tulajdonosok számára, hogy meghatározzák a klórozás tényleges előnyeit az ellenállás csökkentése tekintetében.

Ha az automatizációs rendszer három hónapon át lassú felfelé irányuló tendenciát észlel egy adott üzemanyagolaj-fogyasztásban, de a MGPS klórszintjeiben nincs felfelé irányuló eltérés, akkor más forrásból kell keresnünk a fokozott fogyasztás okát; az alapvető probléma például a hajótest bevonásának korróziója és leromlása, vagy akár egy szennyeződött kormánylapát is lehet. Ha azonban a rendszer azonnali csökkenést észlel a MGPS teljesítményében, amelyet a tüzelőanyag-fogyasztás növekedése kísér, akkor a tengeri befolyó nyílás (sea chest) nagyon gyanús. Ez azt jelenti, hogy a MGPS már nem csupán egy környezetbarát „plusz funkció”, hanem a hajó energiatakarékossági menedzsmentrendszerének proaktív eleme. Az automatizációs folyamat támogatásához az SME nyitott kommunikációs protokollal és részletes interfész-dokumentációval látja el MGPS rendszereit, így azok teljes mértékben integrálódhatnak a hajó digitális környezetébe, nem pedig önálló egységként működnek. Az ICCP-, SED- és PHE-megoldásainkkal együtt olyan adatokat és funkciókat biztosítunk a hajótulajdonosoknak, amelyekkel vagyonukat nem vakon, hanem intelligensen védhetik.