EN
Az áramkényszeres katóds védelmi (ICCP) rendszer a hajó víz alatti testének kritikus védőrendszere. A rendszer akkor működik megfelelően, ha az acél felületet egy adott védőpotenciálra polárizálja, ezzel megakadályozva a galvános korróziót. Azonban bármely jól kifejlesztett rendszer kiegyensúlyozatlanná válhat. A kis- és közepes vállalkozásoknál (SME) az üzemzavarokhoz kapcsolódó sürgősségi hívások több mint 70%-a túlvédésből, festék károsodásából és hamis referenciaelektrodás riasztásokból ered, amelyek mindegyike gyakran előfordul ezekben a naplókban. Ezek a tünetek általában külön-külön jelentkeznek, de sok esetben összefüggnek. Ennek a háromszögnek a felismerése a hibaelhárítás első lépése.
A túlvédés és az anód túlhajtás gyökér okai
Ha az áram túl magas, az ICCP rendszer túl sok áramot szállít, ami miatt a hajótest potenciálja meghaladja a –900 mV-ot (az Ag/AgCl referenciaelektródához viszonyítva), amit túlvédésnek nevezünk. Ez általában nem azonnali probléma; inkább fokozatosan alakul ki, például ha a referenciaelektróda nem ad pontos értéket, vagy ha a vezérlő nincs megfelelően kalibrálva a visszacsatolási hurkhoz képest. Sok esetben a vezérlő autopilót beállított értéke rögzített, de helytelen érték, mert a földelés és a vezérlő között gyenge kapcsolat van, vagy mert a referenciaelem és a vezérlő közötti kábel szigetelése hibás. Egy másik mechanikai ok az anód maga: ha részben passziválódik, akkor csökken a felülete, így a rendszer növeli a feszültséget, ami miatt a túlvédés az egész nedves felületen kialakulhat. Az SME-nél mindig először kizárjuk a túlvédés lehetőségét úgy, hogy a hajótest potenciálját fizikailag, mobil félelemmel mérjük, a vezérlőpulttól és a hajótól távol.
Festék károsodás és katódos leválás: a másodlagos hatás
A túlvédés nemcsak áramot pazarol, hanem valójában tönkreteszi a védőrétegeket. Ha a hajótest potenciálja -1000 mV alá csökken, katódos reakció indul meg a acél-felületi réteg határán. A lúgos környezet megtöri az epoxi- és szénkátrányfestékek polimer kötéseit, ami katódos leválást eredményezhet. Az első jelek kis buborékok vagy krémszínű fehér lerakódások a hegesztési varratok és élek körül, ahol a bevonat természetes módon vékonyabb. Amikor a festék lepattan, a fedetlen fém több áramot vonz, ami további festékleválást eredményez – így egy öngerjesztő folyamat indul meg. Nantongban teszteltük a bevonatmintákat olyan hajókon, amelyeknél a károsodás területe meghaladta az 5000 m²-t, és az eredmény az volt, hogy a túlvédett hajótesteken a bevonat tapadása három hónap alatt akár 60%-kal is csökkenhet. A megoldás nem az áram csökkentése, hanem a bevonat helyes javítása és a rendszer egyidejű beállítása – nem fog működni, ha új festéket visznek fel már erősen polarizált felületre, miközben a rendszert nem állítják be egyidejűleg, különben ismét hetek alatt meghibásodik.
A referenciaelem-riasztások megértése: hamis jelek és valódi hibák
Az egyik legtöbbet félreértett probléma a gyakori referenciaelem-riasztás. A magas potenciál vagy az elem-hibajelzés egyszerűen azt jelentheti, hogy a referenciaelem le van választva a panelről. Az ezüst/ezer-kloridból készült elektródák gyakran lerakódásokkal (pl. tengeri növényzet, iszap vagy olajfilm) szennyeződnek, amelyek megváltoztatják az elektróda belső csatlakozási potenciálját, és hamis mV-olvasásokat eredményeznek. Ugyanolyan gyakran fordul elő a kábel-szivárgás is (amikor nedvesség jut be a csatlakozódobozba, vagy egy sérült csatlakozással rendelkező kábel áthalad a tengeri vízbevezetőn), ami párhuzamos ellenállási útvonalat hoz létre, és úgy viselkedik, mintha a referenciajel eltolódna. A hardver cseréje érdekében az SME műszaki támogatási mérnökei háromlépéses diagnosztikai eljárást alkalmaznak: (1) az elem DC-ellenállásának ellenőrzése egy ismert, tiszta elektródához képest, (2) az elem és a föld közötti szigetelési ellenállás ellenőrzése (ez 20 MΩ-nál nagyobbnak kell lennie), és (3) dinamikus áram-megszakítási teszt végrehajtása annak meghatározására, hogy a riasztás követi-e az áramváltásokat. A mi általunk kezelt riasztások több mint 40%-a nem új elemmel, hanem az elem felületének tisztításával és a kábelcsatlakozó tömítésének újraellátásával oldható meg.
Gyakorlati mezői hibaelhárítás és helyesbítő munkafolyamat
A hibaelhárítást eljárásonként, nem pedig találgatással kell végezni. Az első lépés az, hogy rögzítse a legutóbbi 72 órában mért áram- és feszültségértékeket. A legtöbb esetben az áram- és feszültség-drift segít megállapítani, hogy lassú (vezérlő drift) vagy hirtelen (kábel- vagy cellahiba) túlvédési drift áll-e fenn. Ha ezek után továbbra is túlvédésre gyanakszik, váltson manuális vezérlésre. Csökkentse az áramerősséget, és figyelje egy hordozható referenciaelektrodát a hajótesten: ha a hordozható eszköz normális, de a panel túlvédettet jelez, akkor a hajón lévő referenciaelektroda valószínűleg hibás. Ha mindkét kijelző negatív értéket mutat, valószínűleg túlterheli az anód áramkört – ellenőrizze az anód ellenállását, és cseréljen ki minden olyan anódot, amelyen 8 V egyenfeszültség-esés mérhető. Mindig vizsgálja meg az anód vagy a referenciaelektroda előtt a bevonatot lyukak vagy tűszúrásnyi pontok szempontjából. Ezeket a lyukakat akár a szigeteléshiány-keresés nélkül is megtalálhatja. A másik fontos kérdés, hogyan igazolható a bevonaton lévő lyuk jelenléte – erre a szigeteléshiány-keresés a megfelelő módszer. Az SME 12 hónapos garanciát nyújt az összes korrekciós karbantartási munkára, és természetesen tájékoztatja ügyfeleit is; azonban egyik garancia sem helyettesítheti a referenciaelektroda heti off-potenciáljainak proaktív mérését és bármely dokkban végzett tisztítást. Mindig figyelje az áramerősség növekedését, mivel ez a túlvédési esemény közeledésének jele lehet. A legtöbb túlvédési eset elkerülhető, ha szigorúan és következetesen figyeljük a rendszereket, és ezen elemzés alapján évente több mint 500 esetet mutatunk be. Ne olvasson túl sokat a sorok között – használja a megfelelő alapelveket, amelyek hajóinak életében mindig működni fognak.